Bruck András

haramiaállammá.

Az embert sokféle baj érheti, de Magyarországon a legtöbbet és legsúlyLét és nemlét határán

Ügyek, tüntetések, bűntettek, indulatok végtelen egymásutánja – a rendszer, amiben élünk, összeegyeztethetetlen a nyugodt hétköznapokkal, a békés társadalmi létezéssel. 
Ez itt nem a demokráciák „vitatkozós” világa, hanem a még nem kulcsra kész zsarnokságé, amely szüntelenül irritál és provokál. 
Most éppen egy október 2-ára kiírt népszavazással. ...
És ez az eddigi legveszedelmesebb provokáció, nem csupán a menetrendbe véletlenszerűen beiktatott állomás. Logikus, és elkerülhetetlenül következik a nyíltan még bevallhatatlan végcélból. 
A kilépés szándékából, amit az EU hazai népszerűsége miatt ajánlatos cseppenként adagolni.

Miként korábban minden mást, miközben a magyar állam fokozatosan fordult ellenünk – s vált afféle szószegő osabbakat maga az állam okozza. 
Így többé nem veheted biztosra, hogy meggyógyítanak, megfelelően iskoláznak, ha megöregszel, tisztességesen ellátnak, nem tudhatod, lesz-e nyugdíjad, és hogy megélhetsz-e belőle. Nem lehetsz biztos benne, hogy tiszteletben tartják a jogaidat és a tulajdonod. 
Már rég nem veheted készpénznek, hogy az adódat jó célokra, hasznosan költik el, hogy lesz állásod, vagy, hogy valaki a családodból nem kényszerül máshol új életet kezdeni. 
Nem bízhatsz benne, hogy az igazságot hallod, hogy a kormány valóban a javadat akarja, s hogy a parlament nem ellened, hanem érted hozza a törvényeket.
Magyar állampolgárságod már csak egy szám egy komputerben.
Vajon hol és hogyan számolnak majd el ennyi becstelenséggel?
És most már közvetlenül a szabad állampolgári lét utolsó védelmi vonala, az EU-tagságunk lett a támadásuk célpontja. Ha az is elesik, többé semmi nem állja útját a rezsim különféle öltözéket viselő verőlegényeinek: öltönyösöknek, egyenruhásoknak, fekete trikósoknak.
Ha nem akarsz betelepítési kvótát, szavazz nemmel – ez a hivatalos vonal. A félhivatalos meg, hogy „ugyan már, Viktornak esze ágában sincs kiléptetni minket” – ezek meg az úgynevezett jobboldali mérsékeltek, más néven: ifjú konzervatívok. Újságírók, elemzők. 
Persze most is hazudnak, lassan lét és nemlét határára érkezve sem képesek másra. De ők a pusztulásból, pusztításból élnek, ezért semmi bajuk az önkénnyel, tébollyal, lecsúszással. Ettől jó hazafiak. Azért a bankszámlájukat megmutathatnák. 
És persze én se tudhatom, mit akar Orbán.
Tudom viszont, hogy nincs kvóta, senki nem telepít ide senkit, és hogy Orbánnak a 2010 óta megtett összes lépése, kivétel nélkül mindegyik, a diktatúra felé tett lépés volt. 
Egyszer csak odaér – de ehhez előbb muszáj kilépnie.
A népszavazás kérdése, kb így: akar-e betelepítést?, természetesen aljasul van feltéve, így az EU-pártiaknak megnyerhetetlen. Ez ellen nem lehet mozgósítani, ezt nem lehet világossá tenni. 
Marad tehát a bojkott. 
Ha ugyan októberig nem hoznak új szabályt, hogy elég legyen a leépültek, a megszállottak és az ifjú konzervatívok szavazata is.